„A fehér, pihés hajról sem lehet sejteni, micsoda szőke fonatként csorgott le a dédi hátán lánykorában. A dédipapa hét évig udvarolt neki, úgy megbabonázta a hajörvény.”

Mint ifjúsági könyvek szerzőjének, gyakran felteszik nekem a kérdést az író-olvasó találkozókon: mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy íróvá váljon? Erre nyilván egy csomó mindent mondhat az ember, hogy kitartás, sok türelem, sok gyakorlás... és így tovább, a lényeg mégis az: élni kell. mindent mondhat az ember, hogy kitartás, sok türelem, sok gyakorlás és így tovább, a lényeg mégis az: élni kell. ”

„Volt, hogy nagyon csúnyán elbántatok velem, gonoszkodtatok, és azt éreztem, nem bírom tovább. Olyankor az segített, hogy elképzeltem, milyenek lesztek akkor, amikor majd az érettségire készültök. Amikor majd akkorák lesztek, mint most. És az megnyugtatott.”

„Miközben ezt írom, azon gondolkodom, hogy nem túl banális igazságok-e ezek? Nyilván nem teszünk magunk ellenére dolgokat; szeretünk enni, jókat röhögni, szexelni, és nem fogunk ellenállni a kísértésnek, ha ezt meg is tehetjük. És mégis rengetegszer látom, hogy milyen könnyű erről a triviálisnak tűnő »hüvelykujj szabályról« elfeledkezni. ”

Tudod, mik azok a furcsa kis felvillanó fények mostanában sötétedés után? Ha nem, olvasd el Petra írását, és menj el a szentjánosbogarak rajzásának helyszíneire.

Tök jó, hogy az embert felkészítik az egyetemen a pályakezdésre! Egészen addig, amíg el nem kezdődik a pálya...

Ne félj! Elmúlik!

„Állok ott felettük, és egyszerre vagyok végtelen szomorú, végtelenül büszke. Hisz haldoklik az apám, hisz most már van egy kicsi fiam is.”