Rengeteget árt, ha nem nézel szembe a dühöddel – Az én mocsári szörnyem története
„Tudtam magamról, hogy nem vagyok gonosz ember, és mégis volt egy mocsári szörny a lelkemben, aki néha irányíthatatlanul kiszabadította magát.”
„Tudtam magamról, hogy nem vagyok gonosz ember, és mégis volt egy mocsári szörny a lelkemben, aki néha irányíthatatlanul kiszabadította magát.”
Minden champagne pezsgő, de nem minden pezsgő champagne.
Kinek ismerős?
Az a jó megelőzés, ami nem megóvni, megvédeni akar, hanem megtámogatni, erőforrásokat mozgósítani. És ehhez egy nap messze nem elég.
„Szóval nem vagyok trendi, és talán nem nézek ki »tipikus« PCOS-s betegnek, ugyanakkor, kedves doktornő, el vagyok keseredve és félek is. Valamiért azt feltételeztem, hogy önnek, aki napi szinten foglalkozik ilyen párokkal, ezzel tisztában kellene lennie.”
„Ösztönösen jöttek a dolgok. Mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, már egész fiatalon tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.”
„Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, amikor elhelyezkedünk a Mátészalka felé tartó vonaton. Mi a hosszú házasságuk titka? Somolyognak, összenéznek, majd kibökik. »Nem bonyolult. Csak engedni kell« – mondja a bácsi. »Igen, néha engedni kell, nem kell, hogy mindig igaza legyen az embernek« – erősíti meg a néni is.
A jó kenyeret alapvetésként kéne kezelni, ehhez képest a mai napig nehéz hozzájutni. Úgyhogy itt egy recept, amitől garantáltan sikert sikerre halmozol.