Koronavírus és emberség New Yorkban. Novella.

„…a korábban fennálló világban minden nap a versenyfutásról szólt. Napi hat-nyolc feladatról, amiknek a felét már tegnap vagy tegnapelőtt kellett (volna) végrehajtanom” – most meg lehet tanulni tényleg a pillanatban éli.

Nem kisnyugdíjas. De ha eláruljuk, kicsoda, akkor nem fogjátok elhinni, hogy van ember, aki ezt a nevet adta neki. Pedig van. Fiala Borcsa.

„Néha az az érzésem, néhányan mintha háborúba mennének. Csak nem nagyvadakat terítenek le a dzsungelben, hanem két köteg budipapírt az Aldiban.”

„Kész vagyok megülni a seggemen, amíg kell, csak legyünk már túl rajta!”

„Tessenek szólni vagy kézzel inteni!” – És felétek milyen rigmusok mentek?

A test küzdelme az aggyal, az egyén harca saját magával. Kérdések, kétségek, fájdalmak, érzéketlenség. Útkeresés, elfogadás. De hol van még a teljes gyógyulás?

„Az az érzésem, hogy az angolok eleinte kissé félvállról vették a helyzetet, hiszen a kormány is így tett, és sokáig a »Keep calm and carry on« (Maradj nyugodt, és folytasd a dolgod) elvét vallották. Félő, hogy ennek hamarosan nagyon nagy ára lesz…”