Ide nekem az álommelót! De hogyan írjunk meggyőző (ám nem hamis) önéletrajzot?

„Valahol egyébként lenyűgöz, hogy akadt olyan, aki három különböző felhasználói fiókból kezdett nyomasztani, hogy adjam neki a szerencsétlen fridzsidert. De azért mélyen elgondolkodtat, hogy jót akarok, aztán végül mégis a »Tudod, mit, Medve? B@szd meg a porszívódat!« viccben találom magam.”

„Azt akarom, hogy az oktatás része legyen a felvilágosítás, méghozzá olyan formában, ahogy ezt ezek a gyerekek megértik, ne úgy, ahogy a bioszkönyben leírták ötven évvel ezelőtt. Hogy ne kelljen pironkodni. Hogy ha már egy pornónagyhatalomban élünk, a szex ne legyen tabutéma.”

Bár elsőre jó ötletnek tűnik a sok csalódás elől egy nagy adag cinizmus mögé bújni, és pikírt megjegyzéseket tenni a világra, így azonban elveszíted azt a hatékony eszközt, amivel győzedelmeskedhetnél a problémák felett.

Először is számoljunk le a feminizmussal kapcsolatos előítéletekkel, tisztázzuk a fogalmat, majd lássuk, mit tehet egy férfi egy egyenlő(bb) világért!

Egy derékfájásnál, egy makacsul ragaszkodó kilónál vagy épp egy szűnni nem akaró szem alatti karikánál végül mindenkinél elérkezik a pont, ahol rádöbben: nem lesz örökre fiatal, sőt a szervezete olyan, mint egy jó memóriapárna, semmit nem felejt. Így történt ez Steiner Kristóffal is, aki a negyedik ikszhez közeledve úgy érzi, kicsit be kellene húznia a féket.

Hirtelen morajlást hallottam, majd valaki felvisított. Én balesetre gondoltam. A mindig nyugodt férjem arcát látva annyit sejtettem, hogy baj van, de akkor még nem éreztem semmit. Ő reagált elsőként: „Földrengés. Gyertek el a falaktól!”

Persze, simán le lehet mészárolni valakit egy cikk miatt (olykor magát a szerzőt is). A kérdés csak az: van értelme?