Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.
„Akinek a látása ép, nem az alapján ítél meg egy vak embert, aki az illető valójában, hanem az alapján, amit a vakságtól való félelem sugalmaz” – állítja Pierre Villey, négyéves korától vak francia irodalomtudós. Braille születésnapja alkalmából tegyünk le hát pár előítélettel teli félelmet a magunk csomagjából ennek a cikknek a segítségével:
A döntés és a tényleges felmondás között összesen 12 óra telt el, majd négy hónap kreatív szünet következett. Szerzőnk állítja, sokkal többen engedhetnék meg maguknak, mint gondolják, hogy a kiégés, fásultság ellen ezzel a módszerrel éljenek.
Heti 24 órán át emel súlyt, mászik fel a falon két bottal a kezében, kézen jár és négyütemű fekvőtámaszozik. A célja pedig a 2018-as crossfit világbajnokág óta, hogy a második helyről az elsőre küzdje fel magát. Bemutatjuk nektek a 23 éves Horváth Laurát, akinek az elhivatottsága egyszerűen lenyűgöző (és egy új év kezdetén igencsak motiváló).
„Vannak barátságok, amelyek nem egy életre, hanem egy bizonyos életszakaszra szólnak, és úgy szépek, fontosak, és – számomra – feledhetetlenek. Az egyetlen, ami nem fér bele a barátságba, hogy állandó kényszer és presszúra alatt tartjuk a másikat, elvárva, hogy ne önmaga legyen.”
Ajánljuk magunkat, pontosabban a kedvenc tavalyi cikkeinket, ugyanis szívügyeink olyannyira jellemzők ránk, hogy mi is elcsodálkoztunk rajta. Nézzétek csak!
Bátortalan kis lépésekkel a régi-új jövő felé.
Az első napon örülsz a későn kelésnek, aztán csinálod a karácsonyt (mert Szentesitől tudod, hogy azt csinálni kell), aztán kiélvezed az egyetlen napot, amikor nincs se készülődés, se rohanás, majd pánikszerűen intézed a virsli–malac–lencse-háromszöget, végül azon stresszelsz, hogy elsején ne stresszelj semmin, mert akkor az egész év egy stressz lesz, aztán már csak számolsz vissza, hogy végre újra hétköznap legyen. Hát neked semmi se jó?! Nyugi, nekünk se!