Tizenkét négyzetméteren igazi művészet megvalósítani ezt a sok funkciót. És ha még egy testvérrel is osztozni kell rajta…

A nő, akit kislányként rendszeresen molesztált az apja, felnőttként megbocsátott neki.

Radojka magyarországi szerbként ma ünnepli a szentestét. Ez a nap számára nemcsak a szeretteiről, hanem a gyökereiről, a hagyományok tiszteletéről, az emlékeiről, a közösségéről is szól.

A tavaszihoz hasonlóan újra lezárták Angliát. A hír – még ha természetesen fel is fogja annak elkerülhetetlen szükségességét – mélyen megrendítette Pásztory Dóriékat, akik eddig is úgy érezték, tartalékaik és energiáik végére jutottak.

Út a „nyiszitől” az anyának szóló szűkszavú válaszokon át a nehezen, de csak kiérdemelt sikerig. Avagy: hogyan vegyük rá kétnyelvű, nem magyar környezetben nevelkedő gyermekünket az anyanyelvének használatára?

Van, akiből a bezártság rejtett képességeket hív elő, teret engednek művészi énjüknek, és alkotnak, kiflit vagy festményt, pulóvert vagy makramét: a kreatív hobbik (újra)felfedezésének időszakát élik. Ám van, akit a felszabaduló szabad idő, és a kényszerű otthonlét inkább lebénít. Fiatal vendégszerzőnk is így járt, ezért körbenézett, mi a titka azoknak, akik vele ellentétben tevékenyebbek, mint valaha.

„Nem lesz egy könnyű beszélgetés…” – kezdte. Húsz perccel később megsemmisülve álltam az iroda előtt. Hihetetlen ürességet éreztem. Tizenöt év. És most vége. Ennyi. Nincs tovább.

„Engedd meg magadnak naponta egyszer azt a kicsi sütit, és azt is engedd meg magadnak, hogy most örülsz a sütidnek. Két kulcsszóra hívnánk itt fel a figyelmet: 1. egyszer; 2. kicsi.” Dudics Emese a téma pszichológus-kutatójával járta körbe a falás, nassolás, örömevés, stresszevés, túlevés témakörét.