…abból az étteremből, amelyik még nem jelentett csődöt. Szentesit az építkezés zaja már nem zavarja, sok minden más viszont egyre jobban.

Szerzőnk gyermeke egy a 75 ezerből, aki az elmúlt hétvégén középiskolai felvételit írt. Azt mondja, a vizsgáról neki a kártyázás jutott eszébe, mégpedig a snapszer. Hogy miért? Elmeséli:

Amióta kilépett a nyilvánosság elé, Nyáry Luca rendszeresen tapasztalja, hogy a mondanivalója sokszor el sem jut a fülekig, mert sokan leragadnak ott, hogy megjegyzéseket tesznek a kinézetére. Mondhatni, megszokta (még ha rosszulesik is neki), de most elmondja, miért árt ez a fajta hozzáállás a csúfolódóknak is rengeteget.

Kutyaharapást szőrével? Ha tudatosan elmerülünk a szorongásunk tárgyában, legyőzhetjük? Takács Dalma azt állítja: igen. Ez az ő története:

„Mert ti itt és az egész világon azt hiszitek, hogy meg tudom jegyezni a PIN-kódom meg a bankkártyám PIN-kódja mellett az azonosítómat meg a jelszavamat weboldalakhoz, alkalmazásokhoz, online felületekhez, valamint Attila sírjához is.” Doffek Gábor az ügyintézés és az adminisztráció labirintusában elveszve kiabál, hogy SEGÍTSÉG!

A WMN Instagramján végzett nem reprezentatív „kutatásból” kiderült, vannak még megtérítendő emberek, ha cékláról van szó… Ez az írás elsősorban nekik szól. De olyan jók ezek a receptek, hogy persze azoknak is, akiket már nem kell győzködni. Elő a céklával, és indulhat a móka!

Amikor az ember elveszíti a hitét, és nem látja a fényt az alagút végén, abban az az egyik legrosszabb, hogy úgy érzi: teljesen egyedül van. Steiner Kristóf ezért vállalkozott arra, hogy megmutassa: ő is megborult a korlátozásoktól. Igen, még ő is, aki többnyire az utca napos oldalán jár, egyszerűen, mert azt választja. De még neki is lehetnek rossz napjai, hetei. A lényeg, hogy képesek legyünk tanulni belőlük.

„Azok, akiknek nincs barátjuk, hogy feltárulkozhassanak neki, saját szívük kannibáljai.” (Bacon) És a magyar emberek negyedének nincs egyetlen barátja sem… Másoknak viszont több is van. Szerencsésebbek ők azoknál, akiknek egyetlenegy igazi jutott? Mi alapján választjuk ki egymást vajon? És mitől életképes hosszú távon az egyik barátság, míg a másik elmúlik? Efféle kérdésekkel foglalkozik ez az írás, olvasd el: