Pályamódosításról szó sincs, de izgalmas kalandról igen!

„Nehezen lesz reggel, a sokadik reggel, amikor bénultan vánszorgok ki az intenzív osztályról. Szemben velem újabb család jön utolsó látogatásra. Még hallom, ahogy az idősebb asszony zokogni kezd, és az ágyra borulva könyörög a férjének, ne hagyja őt egyedül. Meddig lehet ezt még bírni? Meddig fogom tudni még csinálni így? Akarom-e tovább csinálni egyáltalán?” – Molnár Lamos Krisztina legújabb írása:

Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?

Emlékszel még az ősidőkre, amikor az ember azért gyűjtött a Facebookon barátokat, hogy több fegyvert vagy egy új virtuális széket vásárolhasson magának? A kék közösségi oldal sokat változott, és egyre kevesebben érzik benne jól magukat. Talán mindannyiunknak meg kellene fogadnunk Dóri gyakorlatát, amivel újra és újra Marie Kondó-zza a közösségimédia-felületeit.

Bár most épp sem az időjárás, sem a vírushelyzet nem kedvez a kalandozásnak, mégis megmutatjuk azt a négy hazai várromot, amely felébreszti bennetek a romantikus hőst – hátha hamarosan nem csupán álmodozhatunk az utazásról…

„Ne ragaszkodjunk semmihez, ami idejétmúlt, vizsgáljuk felül a kapcsolatainkat és a környezetünket.”

A házasság hetén még arra is fény derül, valójában miért haltak ki a dinoszauruszok…

„Úgy látom, alapvetően három tényezőn múlik az alvás rugalmas kezelése, és a legtöbb magyar állami óvodában sajnos az első kettőn elbukik a dolog: 1. a dolgozói létszámon; 2. a tárgyi feltételeken; 3. a rugalmas hozzáálláson, a párbeszédre való nyitottságon.”