Nem fogod elhinni, mit merészelt gulyásnak nevezni ez a bevándorló nő! (Irónia.)

„Tanár leszel? Éhen akarsz halni?!” – Egy tipikus reakció arra, amikor az ember belejenti, pedagógusnak készül. Így volt ez húsz éve, és így van ez ma is. Vendégszerzőnk egyetemi hallgató, és elmondja, milyen kétségekkel küszködik választott hivatása kapcsán:

Sok kicsi tényleg sokra megy – olvasónk meséli el, hogyan próbálták meg apró figyelmességgel támogatni azokat, akik egy éve minden erejüket megfeszítve küzdenek értünk.

Gyereket várni bizonytalansággal, kétségekkel, izgalommal átszőtt időszak. És akkor képzeljük el mindezt most.

„Belehaltam volna, ha akár egy-két koncertet is ki kell hagynom, nemhogy egy évig otthon üljek.” Doffek Gábor pontosan emlékszik rá, milyen volt 17 évesnek lenni, milyen csodásan bizsergető ökörségeket csináltak két buli és az éjszakákon átívelő világmegváltás között. Úgyhogy a szíve vérzik a mostani tizenévesekért.

Itt a tavasz, mindenki takarít, pakol, selejtez. Kurucz Adriéknál is lomtalanítás van, és most elmeséli, hogyan változott az évek során hippiből a saját, konyharuha-gyűjtögető nagymamájává, amely folyamatot a férjének sem egyszerű követnie, még úgy sem, ha van hozzá ideológia.

Steiner Kristóf húsvéti cikkében – vallási hovatartozástól és hittől függetlenül – azt kívánja mindenkinek: szabaduljunk meg minden olyan testi-lelki méregtől, amely a boldogulásunk és az egymás iránti elfogadásunk útjában áll.

Ma az újjászületést, az életet ünnepeljük. Ennyi veszteség árnyékában azonban mást jelent a húsvét, nehezebb az ünnep, keserűbb, magányosabb az öröm. De vajon kevésbé reményteli, mint korábban?