A lelkizés általában nem felesleges szócséplés, bármilyen színezete legyen is a szónak. Sőt, olykor elképesztően fontos a kérdés: „Akarsz róla beszélni”? Hogy miért? Olvassátok el Kazimir Ágnes pszichológus írását!

Tizenéveseket kérdeztünk arról, milyennek látják a családi karácsonyokat. Rendesen tükröt tartottak nekünk – nem feltétlenül esik jól belenézni, de nagyon hasznos. Tényleg.

Mindenhonnan az árad felénk, hogy a karácsony a szeretet és a családi együttlét ünnepe, miközben rengetegen küszködnek nehézségekkel, így tátongó szakadék képződik a többséginek vélt és a saját valóságuk között. Ezért fontos érzelmileg is készülni az ünnepekre, és másoknak is segíteni. Mindkettőt kezdd el MOST.

Hogyan dolgozik egy huszonéves fiatal azon, hogy gyerekből felnőtt legyen, és megteremtse a saját biztonságát az ünnepek közeledtével? Hát így:

Aki a kávét szereti, rossz ember nem lehet!

Szeretnél egyszer belépni egy életnagyságú mézeskalács házikóba? Kerested már valaha a Mikulás irányítószámát? És tudtad, mire jó a fagyöngy azon kívül, hogy jól mutat a karácsonyi dekoráción? Gyere, mesélünk kicsit.

Dieteikus szerzőnk ezúttal arról ír, táplálkozásunk miként befolyásolja a hangulatunkat, a pszichés állapotunkat, és mi mindenre van szüksége a szervezetünknek ahhoz, hogy jó legyen a kedvünk:

„Gyakran hallhatjuk, mint valami kortárs mantrát, hogy valósítsd meg önmagad, mert ha ezt nem teszed, akkor elpazarlod a tehetségedet, a képességeidet, kiaknázatlan marad a potenciál, ami benned van. Úgy gondolom, hogy nem szabad túldimenzionálni önmagunk jelentőségét. Inkább önmagunk jelentőségének a helyretétele a cél. Fontos az, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, és miért csináljuk azt, amit csinálunk, de ez nem lehet pusztán önmegvalósítás vagy önkifejezés. Ennek kell valami mást is szolgálnia, valami másnak is a javára lennie.” Olvassátok el mindenképpen Iliás-Nagy Kati fantasztikusan érdekes és elgondolkodtató interjúját Karsai Gáborral, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektorával.