A legtöbb szülésről szóló írás inkább figyelmeztető vagy akár traumafeldolgozó, vagyis a negatív tapasztalatokat veszi sorra (bízva abban, hogy a kimondásuk változást hoz). Persze olyan szülés valószínűleg nincs, ami minden pillanatában tökéletes, de most négy olyan olvasói szüléstörténetet mutatunk meg, amelyek alapvetően pozitívak. Mert ilyen élmények is vannak! A magyar egészségügyi rendszerben is.

Minden egy biciklilopással kezdődött…

Nektek mit tanítottak az elmúlt évek a halálról?

Akkor ez most Covid-tünet vagy nem Covid-tünet, karantén, önkéntes karantén, PCR vagy most ne legyen PCR, rendkívüli szünet, rendkívüli kérdőív, rendkívüli rálátás a rendkívül bizalmas adatokra, információtöbblet és információhiány, „tegye fel a kezét, aki kapott oltást!” – nagyjából ilyen a kisgyerekes élet omikron idején, címszavakban.

Hogyan tudott szembenézni a halállal az, aki annyira szerette az életet?

Vannak emberek, akikkel kaland az élet: csupa szenvedély, dráma, spontaneitás… pont, mint a filmekben. De álljunk meg: mennyire reális ez? Meddig lehet bírni ezt a tempót, ezt az lendületet? Az érzelmi éretlenség jeleiről, előnyeiről és hátrányairól készítettünk összefoglalót.

„Tanulság? Talán csak annyi, hogy ha – bármilyen okból – nélkülözhetetlen akarsz lenni, akkor van egy rossz hírem. Nem nélkülözhetetlen leszel, hanem természetesnek vesznek majd.”

„Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit” – öt éve hunyt el Olofsson Placid szerzetespap, aki a Gulagon töltött évei alatt a fogolytársaiban tartotta a lelket. Hitéből és élettörténetéből a mai napig erőt meríthetünk.