Vagyis egy kapcsolatból. Ami tizenöt éve tart, vagy tizennégy. De lehet, hogy tizenhat. Igazából, mindegy. Szabó Anna Eszter megejtően őszinte és egyenes írása a házasságáról.
„Az a fura mind a bipolaritásban, mind a traumában, hogy teljesen mindegy, mennyire mennek jól a dolgok, valahol mindig arra készülsz, hogy jönni fog valami, ami elrontja.”
Nem lehet elég korán megérteni a hibák fontosságát.
„Csak konstruktív vitában vagyok hajlandó részt venni. Ha például valaki arról szeretne vitázni velem, hogy szerinte tiltsák be az abortuszt, nem állok le vele. Ha az az ember szeretné megérteni az álláspontomat, már rég megtette volna, hiszen elég információ áll rendelkezésére” – magyarázza az @elakezekkel oldal alapítója, Tóth Eszter, akivel Takács Dalma folytatott egy igazán inspiráló beszélgetést.
„A rendszeren múlik nagyon sok minden, és talán ilyen szempontból kijelenthetjük, hogy az emberi erőforrásainkkal nagyon tékozlóan bánó nemzet vagyunk. Még rengeteg potenciál van, amivel nem foglalkozunk érdemben” – állítják a Milestone alapítói, akik arra törekszenek, hogy a hozzájuk kerülő diákokat megtanítsák arra, hogyan tudják magukból a legtöbbet kihozni.
A randidrogok áldozatai többségében nem jelentik ezeket az eseteket, mert bűntudatuk van, magukat hibáztatják, és sokan rettegnek attól, hogy nem vennék komolyan őket a rendőrségen. Olvassátok el Nyáry Luca fontos írását egy egyre elterjedtebb jelenségről:
„Úgy szeretnék meghalni, hogy hagytam valamilyen lábnyomot magam után. Nagypapám azt mondta kiskoromban, hogy erre figyeljek, és ez megmaradt a fejemben.”
Hogyan lesz féltve őrzött kincs egy sérült kávéscsészéből? Fontos tárgyak és fontos emberek (a teljesség igénye nélkül) Filákovity Radojka életéből.