Az ember nem arra van kitalálva, hogy otthon, a négy fal között legyen szülő. A mai kor elmagányosodott szülője a közösségi médiában éli meg a törzsi összekapcsolódást, a „hordaélményt”. Ezért érthető, hogy sokan ott keresik a visszaigazolást, a megerősítést is. Dr. Gyurkó Szilvi folytatja a túlposztolt gyerekekről szóló vitát – ha úgy tetszik, közkívánatra (és önkritikával).
Scheibli Anna 75 évvel ezelőtt tért haza a szovjet munkatáborokból. 17 éves volt mindössze, amikor elhurcolták. Volt, hogy ércet kellett felhoznia a bányából; volt, hogy egy fűrésztelepről kellett fát hordania a vállán; higanygyárban is dolgozott, vagont is pakolt. Amikor végül hazatérhetett, az apja sírva fakadt, amikor meglátta. Nádudvari Péter megrendítő beszélgetése Anna nénivel.
Az ottalvós tábor nemcsak a gyerek, hanem a szülő számára is vízválasztó esemény. De mikor jön el az idő az elengedéshez, és hogyan lehet mindkét fél részére megkönnyíteni az időszakos elválást?
Egy rákdiagnózis kitörli a szótáradból azt a szót, hogy „normális”. Úgyhogy, amikor túl vagy a nehezén, neked kell újraírnod. Az egész szótárat.
Anna Eszter és barátnői idén is elszabadultak a gyerekektől, a dolgos hétköznapokból. Most a varázslatos Skóciát fedezték fel, de még hogy!
Mi az oka annak, hogy a legendás egyetemi élet helyett sokan ma már csak szükséges rosszként élik meg a felsőoktatást?
Min múlik, hogy mennyire öltözködünk kényelmesen a nyári melegben? Ti bátran hordtok rövidnadrágot, vagy léptek ki melltartó nélkül az utcára?
Fel a kezekkel: kinek van még hasonló sztorija?