„Ha anyátok nem jön haza, mentek az állami gondozásba” – Így látja egy nevelő a családon belüli erőszakot
Kegyetlen valóság – ez zajlik egy átmeneti otthonban.
Kegyetlen valóság – ez zajlik egy átmeneti otthonban.
Fontos tudni, hogy anonim módon is lehet segítséget kérni.
Ilyen az, ha mindenki úgy teszi a dolgát, ahogy kell. A szociális munkás, a segítségül hívott alapítvány, a gyermekjóléti szolgálat, a rendőr, az ügyész, a bíró… együtt mentették meg egy gyerek életét. Olvassátok el az esetet:
Szőke András pszichológussal Kurucz Adrienn beszélgetett.
Vagy nem is a margójára… hanem inkább fősodrába. Szerintünk ez a lényeg.
Egy rettenetes kifejezés, ami újra és újra visszaköszön ebben a vallomásban: „Szégyelltem magam”. Soha, egyetlen gyereknek sem szabadna ilyen körülmények között felnőnie.
Egy anya és a lánya – meghúzódva a porcukros bukta mellett. Lapítanak, amíg el nem múlik a veszély.
Csak az a szegény asszony ne járna annyit éjjel álmában...
„Nem mehetek messze, a gyerekek közelében kell maradnom. Hárman vannak, valamelyik tud szólni, ha a gyerekszobába is beszabadul.”
Az erőszak erőszakot szül. Ez pedig itt egy novella.