Négy tavasz – Apám küzdelme a rákkal
A tavasz nem mindig a reményt és az újjászületést hozza el.
A tavasz nem mindig a reményt és az újjászületést hozza el.
Sok nevetés, még több visszanyelt könny. Harminckét évnyi barátság, amelyet most idő előtt szakít szét a betegség. Vajon mikor kell befejezni a nosztalgiázást, és elkezdeni a búcsút egy ilyen helyzetben?
Ettől az írástól tényleg megszakad a szív…
Amikor a főnixmadár nem képes negyedszerre is kicselezni a halált.
Feldolgozni a feldolgozhatatlant.
„Amikor a vendégsereg elmegy, az egyetlen, ami maradt, a hajam a teraszon. Mindenhol, bárhova pillantok. Akkor ránézek a férjemre, és közölöm vele: ma este lenyírod a hajam.”
És a történetnek sajnos még nincs vége…
Vannak beszélgetések, amik egyszerre mélyek és sűrűek. Ez is ilyen. Grecsó Krisztián íróval betegségről, gyógyulásról, a gyógyult rákos betegekre ragasztott cimkékről, örökbefogadásról, az erről való kommunikációról, vidékiségről és világképek összetöréséről is beszélgetett DTK. Nézzétek meg a friss Elviszleket, van benne anyag rendesen.
Biztos, hogy mindenkinek rá kell jönnie, miért lett beteg? És az biztos, hogy aki kérdez, az rögtön hibáztat?
Vajon mikor lélegezhet fel az ember a rákbetegség után?