Vendégszerzőnk traumáinak örökségében benne van a huszadik század minden rémtette. És már nagyon szabadulna tőle, mert fontos, hogy feltárjuk a családunkat generációk óta szorító traumákat… de utána mi lesz? Hogyan mész tovább? Ki marad belőled, ha már „mindent” tudsz?
Sokan mondják, hogy nem kell akkora feneket keríteni egy szülésnek, hiszen „gyerek bent nem marad”, de ma már pontosan tudjuk, hogy egy negatív szülési tapasztalásnak kézzelfogható társadalmi kára, a pozitívnak pedig milyen sok hozadéka van. Szakértővel vesszük végig, hogy mégis min múlik, hogy akár teljesen ugyanazt a szülésélményt egyikünk jónak, másikunk traumának élheti meg.
Steiner Kristóf elmeséli, milyen gyerekkori traumák vezettek a borderline személyiségzavarának kialakulásához.
„Anyám rétegei egyenként hámlanak le nem rólam, nagyon lassan, puhán tépve. Rettegve figyelem, mi marad alatta. Marad-e valami alatta?”
Neil Gaiman nagyszerű műve megtanít minket arra, mit jelent egy trauma után visszaszerezni a hatalmadat, és újjáépíteni a birodalmadat.
Két ember között a fájdalom a legjobb ragasztóanyag?
Ma van a boldogság nemzetközi napja, úgyhogy megpróbáltuk megfejteni a titkát. Pontosabban: a titkait. Mást mond ugyanis a pszichológia, a filozófia, a mesék, a művészet vagy éppen a bruttó nemzeti boldogságértéket bevezető ország.
„Őszinte beszélgetés veszteségről, gyászról, traumáról és gyógyulásról” – ezt ígérte a világhírű, magyar származású orvos a beszélgetés elején. Azt, hogy mennyire sikerült ezt teljesíteni, D. Tóth Kriszta írta meg, aki megvette a jegyet, és becsülettel végignézte a közel másfél órás élő szeánszot.
„Ez egy különleges anyaság, mert nem földi dolgokkal kell foglalkoznod, hanem a szívedben tovább hordozni a babád létét” – mondja Horváth Réka perinatális szaktanácsadó, akivel Filákovity Radojka beszélgetett egy mélyen tabusított témáról, a perinatális veszteségről.
„Ilyenkor már megértjük, hogy van, ami úgy marad, a terhét egy egész életen át hurcolni kell.”