„Nagyon szeretném már tudni, hogy melyik lesz az utolsó »még 2 hét«” – Életünk az egy éve tartó karanténban
Ki gondolta volna, mi?
„És maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán” (Szabó Benedek és a Galaxisok: Haver)
Az életben nagyon ritka, hogy valamire vegytiszta érzésekkel reagáljunk – ilyen a gyerekvállalás is. A rózsaszín cukormáz mellett mégis kevés szó esik arról, hogy mennyi ambivalencia, szorongás és félelem kapcsolódhat hozzá még akkor is, ha valaki szeretne gyereket – pedig fontos lenne, hogy ezekről is szót ejtsünk.
Kutyaharapást szőrével? Ha tudatosan elmerülünk a szorongásunk tárgyában, legyőzhetjük? Takács Dalma azt állítja: igen. Ez az ő története:
Van, hogy tudattalanul teszünk magunknak keresztbe. Mi magunk akadályozzuk meg a célunk elérését; például eltolunk magunktól egy számunkra megfelelő embert, benne tartjuk magunkat egy rossz helyzetben, foggal-körömmel ragaszkodunk egy rossz szokáshoz, pótcselekvéssel fedünk el egy döntést… stb. Az önszabotázs veszélyes műfaj.
Életünk során számtalanszor kapunk kéretlen tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan kellene viselkednünk, éreznünk magunkat. Még ha jó szándék is lapul mögöttük, ezek a közhelyes mondatok ritkán jelentenek valódi segítséget – főleg egy erősen szorongó embernek. Ideje, hogy tudatosabbak és empatikusabbak legyünk a tanácsaink terén is. Lássuk, milyen mondatokat érdemes elfelejteni:
Ma már nem az a kérdés, hogy szorongunk-e, hanem az, hogy mennyire. Tehetünk ellene valamit?
„Segíts magadon, Isten is megsegít” – szubjektív önsegítőkönyv-ajánlónk egy boldogabb, nyugodtabb jövő jegyében.
Titeket melyik dal segít át a legnehezebb időkön?
„Egyszerűen elegem lett abból, hogy ez még mindig ennyire stigmatizált és tabutéma (tudniillik egy mentális betegség), hogy ciki segítséget kérni, miközben a lakosság nagy része küszködik valamilyen átmeneti vagy tartós pszichés problémával. Az összes korábbi párkapcsolatomban titkoltam a betegségemet, ami lássuk be, valakivel együtt élve iszonyatosan megterhelő. A jelenlegi párom tud mindenről, és már az, hogy vele őszintén tudok erről beszélni, nagyban csökkenti a szorongást.” Olvassátok el Komár Sabrina történetét: