Címke: anyaság

Milyen anya az ilyen? A Ki vele! talkshow-ban többek között Lovas Rozi, Osvárt Andrea és Orvos-Tóth Noémi beszélgetnek az anyaság nehézségeiről.

„Az anyaság nem egy egzakt tudomány, így aztán mindenki úgy érzi, hogy ért hozzá” – mondta Orvos Tóth Noémi a Ki vele! következő fontos és izgalmas adásában. Both Gabi véleménycikke.

A workshopra érkező nőkben három dolog közös: mindannyian 35 éves koruk körül szembesültek vele, ha nem lépnek azonnal, soha nem lehet saját gyerekük; spermadonorral váltak anyává; és emiatt mindannyiukban óriási lelkiismeret-furdalás és szégyenérzet munkált. Szóba került még, milyen nehéz akár csak otthon az apáról beszélni, hogyan élik meg az egyedül viselt terheket, és mik a legnagyobb félelmeik a helyzetükből adódóan.

Februárra a legtöbb szülő már totálkáros attól, hogy valaki mindig beteg a családban. A még lábadozó, de már unatkozó gyerekek, a home office és az ép elme sajnos nem igazán férnek meg egy fedél alatt, ezért egy idő után még a kötélidegzetű szülők is kengyelfutó gyalogkakukk módjára menekülnének a saját otthonukból. (Ha megtehetnék.) Jöjjön hát az Ebben vagyok! – Szabó Anna Eszterrel és a nyavalyákkal.

„A cicik a társadalom szemében csak akkor félelmetesek, ha arra használják őket, amire ki lettek találva” – miért botránkoztat meg még mindig annyi embert, ha egy anya nyilvános helyen eteti meg a babáját?

A harmincas évei vége felé járó Kiss Heni egy dologban volt biztos: gyereket akar, bármi áron, és ha kell, a szülőséget egyedül is vállalja. Végül úgy döntött, co-parenting modellben szeretne gyereket, így talált rá a meleg orosz férfira, Andrejre. Történetükből aztán két magyar filmes, Nagy Eszter és Czira Sára készített dokumentumfilmet Cabin Pressure címmel. Az alkotókkal beszélgettünk.

Kőrizs Kata kollégánk régóta foglalkozik a magyar szülészet és a várandósgondozás helyzetével, karácsony alkalmából pedig úgy döntött, megkérdezi a hazai kismamákat, hogy mit kérnének legszívesebben karácsonyra a magyar szülészetektől. Kérdésére összesen 145 kívánság érkezett – ezeket feldolgozva készített egy összeállítást.

Néhány hónappal ezelőtt került be a családi naptárunkba, hogy a férjem november közepén három hétre elmegy majd turnézni Dél-Amerikába. Azon túl, hogy nyilván nagyon izgatottak lettünk, mert hát mennyire menő dolog ez, rögtön belém hasított a pánik, hogy te jó ég, három hétig egyedül leszünk majd én és a gyerekek, plusz a rengeteg munka. Már egy hete, hogy a férjem hazajött a nagy utazásból, és jelentem: túléltük. De sok mindent átgondoltam.

Gyereket szülni és nevelni csodás dolog, mégis iszonyú nehéz, a hazai anyák jelentős hányada pedig nincs megfelelően támogatva ebben, sem lelki, sem gazdasági, sem társadalmi szempontból.

Túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ miatt – ezek voltak a leggyakoribb válaszok, amiket a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalamon az egyszerűnek tűnő „Hogy vagy?” kérdésre adtak a megszólított anyák.