Az ökopszichológiai kutatások, bár változatos témákat vesznek górcső alá, mind egy irányba mutatnak: úgy tűnik, a természettel való kapcsolat nemcsak növeli a fizikai és mentális egészségünket, hanem egyenesen alapfeltétele annak, hogy tartósan jól legyünk.
A bél–agy tengely születésünk pillanatától (sőt tulajdonképpen az anyaméhben lévő létezésünk pillanatától) egy életre beprogramozódik, ugyanakkor a berögzült áramkörök felülírhatók.
A súlyos fogyatékossággal élő gyereket nevelő szülőknek időnként beletörik a bicskájuk az ellátórendszer anomáliáiba, de a mentális egészségükkel, a pszichés jóllétükkel már végképp senki nem foglalkozik kapacitás híján. Így lehetséges az, hogy sok szülő sok éve nem jutott el nemhogy pszichológushoz, de még csak egy baráti összejövetelre sem. És ennek technikai és anyagi korlátai egyaránt vannak – a 19-20 éves kort betöltő, fogyatékossággal élő embereket nevelő családok 70 százaléka létminimum alatt él.
Az elmúlt hetekben olvashattatok nálunk Áronról, a kisfiúról, aki betegsége miatt hosszú időt töltött az onkológián. A sorozat utolsó részében Áron anyukája elmeséli, ők hogyan vészelték át ezt a nehéz időszakot a férjével.
„Egyheti tépelődés után közöltem vele: még mindig beteg vagyok, és az orvos nem tudja megmondani, mikor leszek jobban. A főállásomba ekkora már visszamentem. A valódi okot – ekkorra már kiderült a generalizált szorongásom – nem mondtam el neki. Mondjuk ki: hazudtam.”
Hogyan hat a vallás, a spiritualitás az idegi működésünkre? Egy friss tudományterület, a neuroteológia legizgalmasabb eredményeiből válogatott Milanovich Domi.
Attól még, hogy gyerek vagy, kijelölheted a határaidat, mondhatsz nemet. Még akkor is, ha mások máshogy csinálják.
Az Egyenlítő Alapítvány nőnapi konferenciáján Nyáry Luca tartott egy figyelemre méltó előadást a korosztálya magányáról, helyzetéről a világban. Dián Dóri szemlézte nektek.
A fiatalok, akiknek életkora egykor a boldogság netovábbját is szimbolizálta, abszolút mélypontra zuhantak, míg a 65 évnél idősebbek mentális állapota lényegében változatlan maradt. De vajon mi az oka ennek?
Aki valaha tapasztalt nagyobb hangulatingadozást, az egyből bipoláris, aki valaha benn felejtette a mosást, az ADHD-s, aki csúnyán kiborul veszekedés után, az meg borderline. A TikTok-videók alapján 3 perc alatt felállítható a diagnózis. De miért vágyunk ennyire a kategóriákra, a címkékre? És biztos, hogy jót tesz, ha valaki diagnózist kap?