Kerekes Vica: Olyan világot élünk, hogy nem lehet csendben maradni – Elviszlek magammal

Kerekes Vica maga a két lábon járó izgalmasság. Egyszerre erős és lágy, szomszéd lány és szexszimbólum, tudatos és törékeny. És közben mégsem ellentmondásos; végig a középpontjában marad, önazonosan és magabiztosan. Az én tapasztalatom az, hogy ilyet azok tudnak, akik gyerekkorukban egyszerre élhették meg a szabadságot és a biztonságot, akiket a szüleik úgy terelgettek, hogy közben azt érezhették: úgy vagyok szeretetre méltó, ahogy vagyok. A stabil családi háttér mellett Vica felvidéki magyarként a puszta létével tanulta a többi ember iránti empátiát és érzékenységet. A saját bőrén viszont tapasztalta azt, hogy a világ egy (nagyobb?) része nem feltétlenül hozza magával ugyanazt, mint ő. Mára egyértelműen előnyt kovácsolt a kisebbségi létezésből; Magyarország mellett Szlovákiában és Csehországban is ünnepelt művész (utóbbit én magam is láttam, amikor Prága utcáin sétáltam vele néhány hónappal ezelőtt egy munka során), akinek hatása van, hangja van. Ezt a hangot pedig használja is, például a szlovákiai elnökválasztáson, vagy épp egy-egy magyarországi ügy kapcsán. (A beszélgetés, amelyben érintőlegesen szó van a szlovákiai közéletről is, a Robert Fico miniszterelnök elleni fegyveres támadás előtt készült.) Elviszlek magammal: Kerekes Vica.