„Doktornő, valami nem oké odalent…” – Sok nőnek nincsenek szavai a testére, ám a csendnek ára van

„Furcsa érzés… de nem tudom pontosan megfogalmazni.” „Nem is tudom, hogy mondjam…” „Hát ott, na, tudja...” Nőgyógyászként százszor, ezerszer hallottam már ezeket a mondatokat. És ilyenkor mindig érzem, hogy nemcsak a tünet a gond, hanem az is, hogy nincs rá szó. Ez egy mélyebb társadalmi hiányosság: a nők jelentős része nemcsak a saját testének működését nem ismeri, hanem azt sem tudja, hogyan beszéljen róla. Szavak nélkül viszont nincs kérdés. Nincs orvosi segítség. Nincs párbeszéd. És a csendnek ára van. Creatorunk, dr. Sipos Andrea írása.
–
A női test mint tabu – de miért?
A női test mindig is egyfajta rejtély volt – de nem azért, mert valóban érthetetlen. Hanem azért, mert a társadalom sokáig nem tartotta fontosnak, hogy a nők valóban ismerjék és értsék a saját testüket. Hány lány nő fel úgy, hogy az iskolában csak egy vázlatos biológiaórát kap a menstruációról (majd rögtön jönnek a nyilván sokkal lényegesebb fás társulások), a családban pedig maximum egy félénk, zavaros beszélgetés jut neki?
Hány felnőtt nő van, aki feszengve, szégyenkezve, esetleg szorongva ül egy orvosi rendelőben, mert nem tudja, és nem meri pontosan megfogalmazni, mi zajlik benne?
A szégyen kultúrája még mindig velünk él.
Menstruáció? „Megjött Piroska.”
Hüvely? „Ott lent.”
Szeméremtest? „Az… izé.”
Ezek a szavak nem véletlenek. Amit nem nevezünk meg, arról nem beszélünk. Amit nem mondunk ki, azt elhallgatjuk.
De mi történik, ha nincsenek szavaink?
A hallgatás nem ártalmatlan. Ha a női test működéséről nem beszélünk nyíltan, annak nagyon is kézzelfogható következményei vannak.
Orvosi ellátás – késői diagnózisok, félreértett tünetek
Sok nő évekig él együtt fájdalmas menstruációval, visszatérő fertőzésekkel vagy akár olyan tünetekkel, amelyek egy komolyabb betegség előjelei lehetnek. Miért?
-
Mert nem tudja, hogy amit tapasztal, az nem normális. Hiszen nemcsak a testrészek neveit nem mondjuk ki, de a női test működése is sokszor tabu, sőt szégyellnivaló.
-
Mert nincs szókincse rá, hogy pontosan elmagyarázza az orvosának.
-
Mert szégyelli egyáltalán szóba hozni.
És ha egy nő nem tudja elmondani, mit érez, az orvos is nehezebben találja meg a megoldást.
Párkapcsolatok – félreértések, elhallgatott vágyak
Hány nő él olyan párkapcsolatban, ahol nem tudja elmondani a partnerének, hogy mit szeretne – vagy mit nem? Hányan szenvednek évekig fájdalmas szexuális együttléttől anélkül, hogy tudnák, van rá megoldás? A testünk jelzései ott vannak – csak meg kellene tanulnunk szavakba önteni őket, és merni kimondani őket.
Anyaság – a következő generáció is hallgatni fog?
A legnagyobb probléma azonban az, hogy ez az örökség továbbadódik. Ha egy anya nem érti vagy esetleg szégyelli a saját teste működését, ha nem meri kimondani az ezzel kapcsolatos szavakat, akkor a lánya honnan fogja megtanulni? Ha egy kislány úgy nő fel, hogy a szeméremtestét „cuki” beceneveken hívják, ha soha nem mondják el neki nyíltan, hogy mi a menstruáció, ha azt tanulja meg, hogy ezekről a dolgokról nem illik beszélni – akkor hogyan várjuk el tőle, hogy felnőttként természetesen kezelje a saját testét?
Ha megtanulja, hogy a menstruáció „ciki”, és a hüvelyét úgy kell emlegetni, hogy „ott lent”, akkor hogyan várjuk el tőle, hogy magabiztosan kérdezzen egy orvostól, vagy elmondja egy párkapcsolatban, hogy mit szeret és mit nem?
A változás az első kimondott szavakkal kezdődik
A megoldás ott kezdődik, hogy visszaadjuk a nőknek a saját testükről való beszéd jogát.
-
Nevezd a dolgokat a nevükön! A hüvely, a méh, a menstruáció nem trágár szavak. De még a csikló sem az. Ezek az emberi test részei és természetes működései – nem kell suttogva beszélni róluk.
-
Beszélgess őszintén a lányoddal! Ha egy kislány kiskorától kezdve megtanulja, hogy a teste nem tabu, ha érti, hogyan működik, és tudja, hogy szabad kérdeznie, akkor már egy lépéssel előrébb járunk. A lányainknak (és a fiainknak is!) joguk van érteni, hogyan működik a testük. Adjunk nekik megfelelő szókincset, hogy később magabiztosan kommunikálhassanak.
-
Mondd el az orvosodnak, amit érzel! Ha nem vagy biztos benne, hogy valami normális-e, kérdezz. Ha nem tudod pontosan, hogyan fogalmazd meg, próbáld meg egyszerűen leírni, mi változott meg. Tanuljunk önmagunkról! A testünk ismerete nem luxus – ez az önbizalom és az egészség egyik alapja.
A tudás hatalom. A tudás önbizalom.
A női test nem szégyellnivaló, nem rejtély, nem tabu. A női test egy csoda.
Orvosként, nőként és anyaként is hiszem, hogy az egyik legnagyobb hatalom, amit egy nő kezébe adhatunk, az a tudás a saját testéről.
A szavak az első lépést jelentik.
Mert amit kimondunk, azt könnyebb megérteni. Amit megértünk, azt könnyebb elfogadni. És ha értjük és elfogadjuk a testünk működését, jobban tudunk vigyázni rá és dönteni róla.
Úgyhogy adjunk szavakat a nőknek! Kezdjük el kimondani, kezdjük el érteni – és végre kezdjünk el nyíltan beszélni róla.
Ha szeretnél többet tudni a női testről, a WMN-en is olvashatsz később még Dr. Sipos Andreától anyagokat, de érdemes követned a Tiktokon és az Instagramon is!
@wmn.hu Hüvely? 🤔 „Ott lent.” Szeméremtest? 😳 „Az… izé.” Szavak, ahogy nők megnevezik a saját testrészeiket. Dr. Sipos Andrea @femy.infonőgyógyász nap mint nap tapasztalja a rendelőben, hogy a magyar nők jelentős része nem tudja, nem meri megfogalmazni a tüneteit. 🎥 Nézd meg Creatorunk videóját, a cikkét pedig keresd a wmn.hu-n! 💡 #wmn #wmnmagazin #wmncreator #nőgyógyászat ♬ eredeti hang – WMN Magazin - WMN Magazin
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Basak Gurbuz Derman