A szülővé válás a testvérkapcsolatainkban is kiemelt krízis – távolodást, de közeledést is hozhat

–

Ahogy a saját családomban, úgy az ismerősi körben is gyakran szembesülök azzal, hogy milyen óriási kihívást jelent a többé-kevésbé olajozottan működő, az egyensúlyi pontra újra és újra visszatérni képes családdá válni, és ha ez nem lenne elég, ráadásul még a tág családon belül is egy csomó mindennel meg kell küzdeni. 

Ki mibe szólhat bele és mennyire? Ki hogyan viszonyul a változásokhoz? Milyen addig nem várt konfliktusok merülnek fel, és meg tudjuk-e oldani azokat? Milyen elvárásokat támasztunk a másik felé, és hogyan vesszük, ha azt nem „teljesíti”? 

Van, ahol kisebb dolgok, például egy családi találkozó időzítése is óriási konfliktusokat okoz onnantól, hogy a nukleáris család gyerekei apává, anyává váltak. Van, ahol nehezen veszik a családtagok egymás döntéseit a párválasztás és a gyerekvállalási kérdések kapcsán.

Olyan családokkal is gyakran találkozom, ahol a gyereket vállaló pár szomorú, amiért a testvér szinte nem is kíváncsi az új jövevényre, vagy épp a másik érzi úgy, hogy elvesztette a testvérét azzal, hogy saját családja lett.

Olyan rendkívül nehéz helyzetek is megjelennek, mint amikor a testvérek közül valamelyik több gyereket szül egymás után, mialatt a másik folyamatos veszteségeket él át a saját termékenységében. 

Így aztán, ahogy az élet megy előre, a folyton változó igények mellett, a családon belüli kapcsolódási törekvések, azok sikeressége, minősége és mélysége is rendkívül változó lehet a családtagok és a testvérek között. Van, ahol szakadékok keletkeznek, máshol minden korábbinál erősebb szövetségek köttetnek. De min múlik mindez?

A gyerekvállalással járó krízis minden egyes családtagot érint

„A testvérkapcsolatok minőségére talán nem vetül akkora figyelem, mint megilletné” – kezdi a témáról szóló beszélgetésünket Ördögh Csilla perinatális pszichológus. – „Egy testvérkapcsolat többek között meghatározza, hogyan alakul a személyiségünkről alkotott narratívánk, és mit tanulunk magunkról a versenyhelyzetek és a konfliktusok kezelése terén a szeretetkapcsolataink szövedékében.

Mivel a testvérkapcsolat, különösen kis korkülönbség mellett, kezdetektől a kapcsolati feszültség oldásának, a versenyhelyzeteknek és a kooperációnak a gyakorlópályája lehet, ezért azt is áthatja, hogy például felnőttkorban hogyan viszonyulunk a munkatársainkhoz.

A testvér genetikai értelemben a legközelebbi hozzátartozónk, olyan mélyen átszövi a létezésünk érzelmi hálóját, hogy még csak szeretni sem kell hozzá egymást, akkor is számos előnnyel járhat a testvér létezése” – mondja a szakember, akit sok kliens keres fel a gyermekvállalás időszakában.

Tapasztalatai szerint ugyanis a testvérkapcsolatokban felmerülő konfliktusok nagyon változatos formában, módon, tartalommal és időzítéssel jelenhetnek meg, amikor valaki szülővé válik. A perinatális krízis egy speciális krízis: az időszak, ami akkor kezdődik, amikor egy nő várandós lesz a családban, az nemcsak az ő egyéni személyiségfejlődésében jelenik meg, hanem az összes érzelmileg érintett családtag átmegy rajta, és ez mindenki személyiségszerkezetét megdolgozza. Az viszont, hogy ez az adott család, és ezen belül a testvérkapcsolatok számára veszélyt vagy esélyt jelent majd, több tényezőn is múlik. Mire ugyanis az egy családba tartozó testvérek elérnek a szülővé válásig, addigra már nagyon sokféle közös élményen, hatáson és korszakon vannak túl.

A várandóssági krízis testvérkapcsolatra vonatkozó hatása függ egyrészt attól, hogy a testvérek kapcsolata milyen volt az első tíz évben: ha a testvérkapcsolatban gyerekkorban jelen volt a gyengédség, az empátia és a megértés, akkor függetlenül attól, hogy az sok civakodással járt-e, felnőttkorban is tudni fogják, hogyan lehet támogatni egymást a gyerekvállalás időszakában.

„A szülői nevelési stílus, a testvérkonfliktusokba való beavatkozás módja és a szülők kapcsolatának minősége nagyban hozzájárul ahhoz, milyen lesz a testvérek kapcsolata felnőtt korukban is.

Ha a szülők folyton igazságot tesznek, és ha maguk is sokat veszekednek, rossz véleményt formálnak a másikról a gyerekek előtt, ez többletfeszültséget szül a gyerekek testvérkapcsolatában.

Az olyan családok viszont, ahol a szülő gyakran tölt minőségi időt a gyerekeivel, és létrejön közöttük egy szinkron, azaz neurobiológiai egymásra hangolódás, ott a testvérkapcsolatok is kiegyensúlyozottabbak. Az olyan testvérkapcsolatok, melyekben a gyengédség és az egymásra hangolódás gyakran élhető át, reziliensebbek a változásokkal szemben. Továbbá a testvérek számára hatalmas kapaszkodót jelent egy ilyen jellegű kapcsolat megtapasztalása, amit párkapcsolatokba, barátságokba és egyéb, lazább kapcsolataikba is magukkal visznek, mint védelmező erőt” – részletezi Ördögh Csilla.

Másrészt az is befolyásolni fogja, ki hogyan éli majd meg a család átrendeződését, hogy az egyes családtagok éppen milyen élethelyzetben és érzelmi állapotban vannak: mennyi feszültséget, nyomást bírnak el, az alkalmazkodáshoz mennyi tartalékkal rendelkeznek.

Hatást gyakorol majd a kialakuló új élethelyzetre az úgynevezett perinatális önéletrajzi azonosulás is. Ez azt jelenti, hogy amennyi idős éppen a magzat, majd a születést követően a kisbaba, szülőként, de családtagként is, ugyanannyi idős korunkból élhetünk újra saját élményeket.

Ez olykor nehezen megfogható, és tudattalan módon is megjelenhet, hiszen a legkisebb korból származó élményeinket az implicit memóriában tároljuk. Minden egyes emlékünk hagy valamilyen érzelmi lenyomatot érzelmi-hangulati beállítódások vagy testemlékek formájában, és ezeket nem mindig könnyű felismerni. Ebben az időszakban ezek sokszor viszonyulások, életérzések formájában kerülnek a felszínre, és gyakran kivetítjük őket valahova. Azt viszont egyáltalán nem lehet előre megjósolni, hogy egy új helyzetben, amikor saját magunk vagy a testvérünk vállal gyereket, mi fog ezek közül aktiválódni, kiből mit hoz majd ki.

„Ebben az időszakban mindenképpen megnyílik, aktiválódik valami mind a gyermeket váró szülőpár, mind a családtagok számára. A kisbaba érkezése a testvérkapcsolatok kiemelt krízise, és nagyon erős érzelmek elindítására képes. Túláradó örömtől kezdve a teljes beárnyékoltság intenzív érzéséig, megjelenhet mindenféle. Egy újabb családtag fogadása, egy élet elindulása mély érzelmeket szakít fel minden emocionálisan érintett családtagban. Ez pedig egyben lehetőséget is teremt a korrektív élmény megvalósítására, valaminek a helyreállítására, a kapcsolódás megújítására, harmonizálására akkor is, ha az átalakulás konfliktusos, és ha a testvérkapcsolatban fent maradt egy korábbi rivalizációból fakadó feszültség” – magyarázza a szakember. – „A testvér gyermekvállalása egyfajta természetes távolságot is létrehozhat a testvérek kapcsolatában, de ez természetes dolog. 

Ahogy a fókusz egyre inkább a magzat, majd a kisbaba gondozása köré rendeződik, előfordul, hogy a testvérek nem tudnak annyi közös programban részt venni, mint addig. Ugyanakkor élethelyzettől függően akár épp ellenkezőleg is történhet, és megjelenhetnek a támogatás új formái. Megjelenhet egy újfajta gyengédség a kapcsolatban, vagy ha addig is jelen volt, ez tovább erősödhet. Az olyan testvérkapcsolatban viszont, amelyben a testvér nem tudja lekövetni a változást, vagy ahol a testvér gondoskodása nem jelenik meg sem várandós testvére, sem az unokahúg vagy unokaöcs irányába, maradandó távolság alakulhat ki” – összegzi Ördögh Csilla.

A pszichológus kiemeli a várandósság alatti támogatás fontosságát is: egy kutatásban azt találták, hogy a várandósság alatti gyakori beszélgetések a testvérrel a gyermekágyi depresszió alacsonyabb kockázatával jártak együtt.

Ehhez még csak találkozni sem kellett személyesen, elég volt a kapcsolattartás gyakoriságának biztosítása. A testvérkapcsolat tehát a társas támasz egy nagyon hatékony felületét tudja képviselni, és a támogató testvérkapcsolat a várandósság alatt és után is protektív faktorral bír. 

Könnyen elveszik a kontroll érzése az addigi kapcsolatok és kapcsolódások fölött

Csakúgy, mint amikor valamelyik testvérnek komoly, tartós párkapcsolata lesz, egy kisbaba érkezéskor is jelenthet nehézséget a másik távolabbra engedése. Fontos kérdés ezért, hogy a felek megbíznak-e abban, hogy amikor megváltozik a családi érzelmi hálózata, akkor hosszú távon is meg fogják-e tudni őrizni azt, amit egymástól kaptak.

„Családdinamikai szempontból akkor vagyunk reziliensek, és akkor tudunk jól átmenni ezeken a kríziseken, hogyha a szereplők a saját helyükön vannak. Ugyanis egy újszülött érkezésével mindenképpen mindenki újra megkeresi a helyét, de ha azt megelőzően az egyes családtagok valami oknál fogva már eredetileg sem tudtak a saját szerepükben maradni, akkor az megnehezíti az alkalmazkodást.

Ilyen helyzet lehet például az, ha valamelyik testvér parentifikált, és szülő szerepben működik a saját szülője, vagy akár a testvére számára. Gyakran érezhet például mély csökkentértékűséget vagy féltékenységet az, aki a gyerek szerepét viseli a testvérek között” – részletezi Ördögh Csilla.

De nem csak a szerepzavarok, más nehéz helyzetek is kihívások elé állíthatják, a családot és a testvéreket. Például ha az egyik testvér gyereket vár, és közben a másik éppen veszteségekkel szembesül a saját várandóssága terén, az előbbi gyakran él meg bűntudatot a saját várandóssága miatt. Ahogy az is előfordulhat, hogy a várandóst valamelyik testvére vagy családtagja hirtelen túlságosan félteni kezdi ebben az új helyzetben, és mély aggodalom vagy szorongás keríti hatalmába. Ilyenkor családdinamikailag érdemes szemügyre venni, valójában mire, kire vonatkozik az aggodalom, mi a többletszorongás valódi forrása. 

Szülői minőségünket a családtagok akarva-akaratlanul visszatükrözik

„Nem lehet kikerülni, hogy ne szembesülj azzal, milyen szülőnek tart a testvéred. Ezért nagyon fontos, hogy egy testvér mit jelez vissza a másik szülőségéről” – folytatja a pszichológus, hiszen ez is sokféle megélést és így konfliktust is eredményezhet. Azt mondja, jelzésértékű lehet például, hogy oda meri-e engedni a kisbabáját az anya a testvére karjaiba, bízik-e benne, jólesik-e neki, hogy ott van a másiknál, vagy bizonytalansággal tölti el ez a helyzet. 

A kezdeti időszakban az anyai önbizalom nagyon törékeny lehet, hiszen egy újszülött még sokszor nem ad egyértelmű jelzéseket. Ahogy egy nagyanyával szemben is fontos, hogy ne csökkentse az anya szülői kompetenciáját, a testvérnél is fontos aspektus lehet ez: például olyan helyzetben, mikor az egyik testvérnek már van(nak) gyereke(i), a másik pedig csak most kezdi a szülőséget. Zsigeri válaszreakciókat indíthat el, ha a testvérnél egyszer véletlenül könnyebben megnyugszik a kisbaba, mint az anyukájánál, és ezeket aztán a testvérkapcsolatnak le kell tudnia küzdeni. Ördögh Csilla hangsúlyozza, hogy ebben a kezdeti (és későbbi) időszakban

úgy tudjuk a leginkább segíteni a gyermeket vállaló testvérünket, ha a hitünket abban, hogy őt jó szülőnek látjuk, kihangosítjuk, viselkedésünkkel is ezt tükrözzük. Ezzel nemcsak a testvér „elég jó szülőségéhez”, épülő magabiztosságához járulunk hozzá, hanem a testvérkapcsolat ápolásához is.

Gyakori ütközési felület, hogy ki hogyan éli meg a szülőségét, hogyan tud jelen lenni benne, és milyen módszereket választ a gondozás és a nevelés során.

Ez is a kontroll egyfajta elengedése: engedem a testvéremnek, hogy úgy legyen szülő, ahogy ő tud lenni. Nem láthatunk bele abba, hogy a testvér milyen családi dinamikát kapott a párja révén, hogy mihez kell illeszkednie, és ezért hogyan tudja fenntartani a család stabilitását. Ugyanilyen fontos ehhez hasonlóan az is, hogy a nagymama se lépjen be az anya szerepkörébe, mert elveszi az anyától a kompetenciát, amitől a gyerek biztonságérzete is csorbul, még akkor is, ha ez jóindulattal történik. A határok újrarendezése ilyenkor tehát azért nagyon fontos, hogy az anya benne maradhasson a saját kompetenciaszerepében, és ő hozhassa meg a döntéseit.   

Nem a helyreállítás a cél, hanem az új egyensúly megtalálása

A pszichológus szerint bármilyen új családi helyzet, konfliktus, berendezkedés is jön létre, ne az legyen a célunk, hogy megjavítsuk és visszarendezzük olyanná, ahogyan korábban működött.

„A cél, hogy az adott élethelyzethez illeszkedve reziliensen, rugalmasan állítsuk be azt a közelséget vagy távolságot, ami a legoptimálisabb. Attól csak erősebbé válik hosszú távon a kapcsolat, ha nem egy merevségbe rögzül bele, hanem engedjük azt a játékot, amit hoz maga az élet” – összegzi Ördögh Csilla, és azt is elmondja, van olyan helyzet is, amikor egy kapcsolat mélységében vízválasztót jelent ez az időszak, ugyanis, ha valamelyik fél sehogyan sem tudja lekövetni az új élethelyzettel járó változásokat, az hosszabb távon is ellehetetlenítheti a mélyebb kapcsolódást.

Egy családon belül viszont, – a baráti összejövetelekkel szemben – a legtöbbször elkerülhetetlen, hogy újra és újra találkozzunk, így a kisbaba valóságos jelenléte sokszor ad esélyt a szakadékok áthidalására.

A pszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyász mindenképpen megjelenik a család átrendeződésének folyamatában, hiszen az addigi, valamilyen formában meglévő kizárólagosság a felek számára megszűnik.

A kizárólagosság megszűnése létrejöhet a párkapcsolatból háromfős családdá válás által, egy már gyermekes családból újabb kistestvér fogadása által, de a szoros testvérkapcsolat átrendeződése által is. Ezeknek a folyamatoknak pedig idő kell, ami általában nem hetekben, hanem sokszor hónapokban vagy években mérhető.

Kőrizs Kata