Bombera Krisztina: „Vagyok, aki vagyok, tartok, ahol tartok, lett, ami lett” – Elviszlek magammal

Hosszú út volt, mire eljutott a címben szereplő mondatig. De pár éve abbahagyta a televíziózást, amitől – magát is egy kicsit meglepve – egyáltalán nem zuhant meg. Helyette ötvenévesen újrahuzalozta az életét, maga mögött hagyta a négyórás éjszakai alvásokat, és ötvenévesen elkezdett egy teljesen új létformát. Például már nem késik (kedves kollégák, akik ezt olvassátok: tudom, hogy nehezen hiszitek el, de tényleg nem, tanúsíthatom!), és több ideje van a kamasz gyerekeire is, akik egyszerre tartanak neki kíméletlen, vicces és megnyugtató tükröt. Nem mindig könnyű olyan kollégával beszélgetni, akit évtizedek óta ismerek, márpedig Krisztával egyetemista korunk óta benne vagyunk egymás látókörében. Most valahogy mégis olyan… természetes volt az egész az első pillanattól az utolsóig. És még nekem is tudott újat mondani, például azt, hogy semmiképpen ne menjek oda nyaralni külföldre, ahol ő is épp ott tartózkodik. Elviszlek magammal: Bombera Krisztina.