Az igazi férfi kemény, bátor. És idő előtt lerobban, meghal

–

A férfiak rosszabb egészségi állapota jól dokumentált jelenség. A nők átlagosan négy évvel tovább élnek világszerte, mint a férfiak, és ez a nemi különbség minden országban fennáll. 

Számos tanulmány leírta, hogy a férfiak átlagban kevésbé hajlamosak segítséget kérni, és nem annyira vonódnak be egészségmegőrző viselkedésekbe, mint a nők (a saláta, a jóga, az önismeret még mindig „buzis”), viszont gyakoribb körükben a kockázatkeresés, a fizikai agresszió, a szerhasználat. 

Mit ad hozzá a tudásunkhoz ez a friss kutatás?

Joseph Vandello (Dél-kaliforniai Egyetem) és munkatársai tanulmánya több okból is érdekes. Az egyik, hogy nem egyéneket vizsgáltak: nem azt nézték meg, hogy egyes emberek mennyire tartják saját magukat férfiasnak, hogyan teljesítenek a nemi szerepeknek való megfelelésben, és ez miként függ össze az egészségükkel kapcsolatos szubjektív értékeléseikkel. 

Helyette azt igyekeztek megragadni, hogy különböző országokban mennyire elterjedt a bizonytalan férfiasság, mint nézet, és ez a kulturális hiedelemrendszer miként hat az ott élő férfiak egészségére, annak országos szintű, objektív mutatóira. A tanulmány további erőssége, hogy 62 nemzet körében végeztek felméréseket, tehát végre nem csak nyugati, tanult, iparosodott, gazdag és demokratikus (WEIRD) társadalmak tagjairól bővült a tudásunk (a tudomány torzításairól ITT írtam korábban). 

Közös ügy, a nőknek is van felelősségük benne

Elsőre talán meglepő lehet, de Vandello és kollégái nemcsak férfiakat, hanem nőket is megkérdeztek a férfiassággal kapcsolatos nézeteikről. Mivel általában a nők a gyerekek első számú gondozói akár a családról, akár az intézményes nevelésről van szó, fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen hiedelmeket, nemiszerep-elvárásokat ad át az egyik generáció a másiknak. A férfiasság bizonytalan voltával kapcsolatos meggyőződést pedig gyakran a nők is magukévá teszik.

Korábbi kutatások kimutatták például, hogy egyes nők hajlamosak felértékelni, romantikusnak tartani a férfiak kockázatvállaló viselkedését, illetve rendre megbüntetik a hagyományos nemi szerepüket megsértő férfiakat laboratóriumi kísérletekben. 

A férfiasságot bizonytalannak tekintő nők nagyobb eséllyel kérdőjelezik meg azoknak a férfiaknak a férfiasságát, akik maszkot húznak a Covid idején, salátát esznek steak helyett, vagy meghátrálnak egy verekedés elől. Az tehát, hogy a nők mit gondolnak a maszkulinitásról, fokozhatja a férfiakra nehezedő nyomást, hogy igazi férfiak, és ily módon vonzók legyenek. 

Sok családban ráadásul a nők egyfajta egészségügyi navigátorként is funkcionálnak: nem feltétlenül önszántukból, sokkal inkább azért, mert a gondoskodás a nekik rendelt princípium. Ők otthon a szakácsok, rajtuk múlik, mennyire egészségesen táplálkozik a család, illetve ők intézik a logisztikát, szervezik a szűrővizsgálatokat, az orvosi konzultációkat a gyerekeiknek, a férjüknek is. Korántsem mindegy tehát, mit gondolnak a férfiasságról, mennyire kritikusak ezen a téren, vagy automatikusan átveszik az igazi férfi keménységéről, sebezhetetlenségéről szóló kártékony társadalmi üzeneteket. 

Fényévekre Nyugat-Európától

A kutatásban 2018 januárja és 2020 februárja között 62 nemzet 33 417 főiskolai hallgatóját kérdezték meg nemi hiedelmeikről és attitűdjeikről. Egy egyszerű, négy tételből álló mérőeszköz segítségével mérték fel, hogy a világ különböző országaiban mennyire támogatják az emberek azt az elképzelést, hogy a férfiasság bizonytalan társadalmi státusz. A kijelentések azt közvetítették, hogy a férfiasságot nehéz kiérdemelni („Más emberek gyakran megkérdőjelezik, hogy egy férfi »igazi férfi-e«”; „Néhány fiúból sosem lesz férfi, mindegy, mennyi idős”), és könnyű elveszíteni („Egy férfinak elég könnyű elveszíteni a férfi státuszát”; A férfiasság nem biztos – el lehet veszíteni”). 

A 62 országból Magyarország a 11. helyen végzett a tekintetben, hogy mennyire erősen tartják magukat a bizonytalan férfiassággal kapcsolatos nézetek. 

Holtversenyben voltunk Oroszországgal, nálunk jobban csak Libanonban, Horvátországban, Japánban, Kazahsztánban, Ghánában, Ukrajnában, Nigériában, Iránban, Albániában és Koszovóban osztották azt a véleményt, hogy a férfiasság elveszíthető. 

Ez viszont, ahogy alább látni fogjuk, rendkívül veszélyes, hiszen ha valaki azt éli meg, hogy a férfiasságát állandóan veszély fenyegeti, akkor, hogy a státuszát védje, hajlamos lehet más társadalmi csoportokat, például nőket, LMBTQ-embereket leértékelni, vagy agresszív, kockázatvállaló magatartást mutatni. 

Ott tartunk tehát, hogy a kutatók megkapták azokat a pontszámokat, amelyek jelzik, hogy az egyes nemzetekre (legalábbis főiskolai hallgatóik egy részére, ahogy azt a szerzők is hangsúlyozzák) mennyire jellemzők a férfiasság bizonytalan voltával kapcsolatos meggyőződések. Ezután Vandello és csapata más vizsgálatokból, már létező statisztikákból kibányászta, hogy ezekben az országokban mennyit dohányoznak, isznak, drogoznak a férfiak, mennyire gyakran érintkeznek mérgező állatokkal (például pókokkal, medúzákkal, kígyókkal). Arra is kerestek adatokat, hogy a férfiak milyen gyakran halnak meg tüdőrákban, májzsugorban, közlekedési balesetben, fulladásban, mekkora a várható élettartamuk, illetve hogyan alakul az egészségben eltöltött éveik száma. 

Éveket számít, milyen kultúrában élsz

Ahogy az várható volt, minél erősebb volt a bizonytalan férfiasságba vetett hit az országban, annál gyakoribb volt a férfiak egészségkárosító, illetve kockázatvállaló magatartása, valamint gyakrabban fordult elő a körükben májzsugor, közlekedési baleset.

Ami viszont igazán megdöbbentő, hogy a férfiak átlagosan 6,69 évvel kevesebbet éltek, és 6,17 évvel kevesebb időt töltöttek egészségben azokban az országokban, köztük hazánkban is, amelyekben a férfiasság bizonytalan voltával kapcsolatos hiedelmek magasak voltak. Ez az összefüggés még akkor is fennmaradt, amikor statisztikailag számításba vették a nők várható élettartamát, az ország általános fejlettségét, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a nemi egyenlőségre vonatkozó eltéréseket. 

Mindez azt jelenti, hogy egy magyar férfi átlagban öt-hat évvel korábban meghal, és öt-hat évvel korábban lerobban, mint egy nyugat-európai férfi. Ez elképesztően szomorú. És nemcsak azért történik, mert düledezik az egészségügy, vagy kevés a pénz. Hanem azért is, mert ebben az országban folyamatosan bizonyítani kell, ki mekkora férfi. 

Sokan, köztük politikusok is, a legelemibb identitásukban érzik fenyegetve magukat, mert hisznek abban, hogy a férfiasságukat, definiálják bárhogy is, elvehetik tőlük. Ez a frusztráció pedig gyakran a náluk alacsonyabb státuszú embereken, nőkön, gyerekeken, kisebbségi csoportokon csattan.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Cavan Images

Milanovich Domi